Helyi értéktár

A kastélyt Ranolder János (1806-1875) veszprémi püspök építette 1861-ben Szentirmay József építész szervei alapján. A romantikus – neogót stílusú épület oromzatán egykor magyar szentek szobrai álltak. A püspök kedves nyaralójában halt meg 1875 szeptember 12-én. A kastélyban található pincészetben kb. 3 ezer hektoliter bort lehet tárolni. Örökösei eladták a kastélyt a szőlőbirtokkal együtt Freistlander Jenő lovagnak akié a tótvázsonyi uradalom is volt. Ő szőlőnemesítéssel is foglalkozott. Majd egy bécsi borkereskedő Grossingeré lett, akinek halála után kettő balatonfüredi (zsidó)kereskedő Hirschfeld és Zollner vette meg. Tőlük a szintén zsidó botfai földbirtokos Hűvös Salamon vette meg 1916-ban. Az 1930-as évek végén a zsidótörvény-

A 90-es évek közepétől kezdte gyűjteni dr. Akócsi Katalin a falvédőket, melyről így vallott: „Csopakon 1971 óta élünk, hiszen a férjem azóta szolgált lelkészként itt. Az 1990-es évek elején kezdtünk el készülődni a nyugdíjas évekre, amikor majd a parókiát is el kell hagynunk. Hosszas keresés után megvettük a parókia melletti házat, mely évekig üresen állt. Az egykori szabadkéményes konyha füstös falán egy falvédőt találtunk, amit hazavittem, alaposan kimostam és egy kedves szép kép bújt elő. Két menyecske trécsel a tűzhely előtt, a falióra dél felé hajló időt mutat, a falvédő felirata azonban figyelmezteti őket: Tere-fere szóbeszéd, nem lesz készen az

STEINHAUSZ GYÖRGY idegenforgalmi, művelődési szakember, nyugalmazott alpolgármester, Csopak Község díszpolgára, a Magyar Arany Érdemkereszt kitüntetettje. (Peremartongyártelep, 1947. szept. 15. – Csopak, 2013. augusztus 1.) Élete: 1966-1968-ban gyakornok a Kertészeti Főiskolai Tangazdaságban, 1968-1969-ben a Vetőmagtermeltető Vállalatnál. 1969-1970-ben fafaragó Nyitrai Ferenc iparművésznél, Bp.-en. 1970-től- 2003-ig kultúros Csopakon az Állami Gazdaságok Üdülőjében. 1991-től 2004-ig idegenforgalmi vállalkozó Csopakon. Társadalmi és közéleti tevékenységek.: 1965-ben Ki mit tud? megyei győztes (paródia), Miskolc. 1966 és 1970 között a Danuvia színjátszó csoport tagja, Budapesten. 1975-től folytat helytörténeti kutatásokat, gyűjtéseket Csopakon. 1979-ben a Veszprém Megyei Múzeum Baráti Kör alapító tagja. 1980-tól községi tanácstag, képviselő, a kulturális albizottság elnöke. 2002-2006-ig

A csopaki Sóstó-domb tövében már a római korban is volt szénszavas forrás. Itt épült ki 1934-ben a település egyik természeti kincse, a Szent József forrás. 1891-ben a Veszprémi független Hírlap már írt a csopaki forrásról. Egy Weisner nevű kereskedő vásárolta meg a forrást, de hozzá nem értés miatt betonból építette az aknát hozzá, amit a szénsavas víz oldott, így szürke lett a víz. A forrást magára hagyták. Az I. Világháború után Molnár Kálmán vízimolnár, Róka Gábor bíró és Timár József körjegyző vásárolta meg a forrást Weisnertől és megbízták Czillinger János ny.Kir. Erdőfelügyelő mérnököt a forrás működtetésére. A kút és a

A Szent Miklós templomrom a ma már Csopakhoz tartozó, egykori Kövesd község Szent Miklós püspök tiszteletére felszentelt középkori templomának romja. Kövesd középkori templomának első írásos említése 1312-ből ismeretes. A veszprémi káptalan 1363. július 15-i oklevele a kövesdi Szent Miklós egyházzal kapcsolatban született. A veszprémi káptalan egy 1372-es oklevelében, mint Kövesd falu Szent Miklós hitvalló tiszteletére szentelt kőkápolnáját említették. A török hódoltság alatt pusztult el a kápolna, amely 1550-ben még működött. Az üres romot puszta templomnak is említik. A kövesdi nemesek nagy része az új kálvini vallás mellé állt, szerették volna megkapni és felépíteni a templomot. 1796-ban kérték a veszprémi káptalantól

A Földművelésügyi Minisztérium 1954-ben hozta létre a XVI. számú Növényvédő Állomását a Csopak Kishegyi utca 13-15 szám alatti épületben, az un. Ranolder kastélyban. 1955-ben neve: Veszprém Megyei Növényvédő Állomásra változott. Kezdetben fő feladata a kártevők elleni védekezés volt (burgonyabogár, amerikai fehér szövőlepke, cserebogár pajor, gyomnövények). Rendelkezésre álltak a szükséges szántóföldi növényvédelmi gépek. Gyümölcsösökben háti gépekkel, motoros permetezőkkel, több esetben lóvontatású gépekkel dolgoztak, és repülőgéppel térítés ellenében. 1955-ben az épület és a telek kisajátítással állami tulajdonba és az Állomás kezelésébe került. Ekkor kezdődik meg a romos épület felújítása, tatarozása, műhely és gépszín beruházása. Ekkor a szakmai munkát igazgató és főagronómus irányítja