A csopaki Sóstó-domb tövében már a római korban is volt szénszavas forrás. Itt épült ki 1934-ben a település egyik természeti kincse, a Szent József forrás.
1891-ben a Veszprémi független Hírlap már írt a csopaki forrásról. Egy Weisner nevű kereskedő vásárolta meg a forrást, de hozzá nem értés miatt betonból építette az aknát hozzá, amit a szénsavas víz oldott, így szürke lett a víz. A forrást magára hagyták.
Az I. Világháború után Molnár Kálmán vízimolnár, Róka Gábor bíró és Timár József körjegyző vásárolta meg a forrást Weisnertől és megbízták Czillinger János ny.Kir. Erdőfelügyelő mérnököt a forrás működtetésére. A kút és a körülötte lévő terület felvásárlása után hozzáláttak a kút feltárásához és kiépítéséhez. Önkéntes munkásokat kerestek a veszélyes feladathoz. A jelentkezők keresztneve József volt, sőt a dorogi bányaüzemből érkezett kútmester is József volt, így a forrás „Szent József forrás” nevet kapta.
