Helytörténet

Az őskori, az ókori és a népvándorlás kori népek is megkedvelték e gyönyörű tájat, a "csopaki riviérát". A karsztforrásokban és szénsavas forrásokban igen gazdag és jó megélhetést biztosító területen szinte mindenhol megtalálható az itt élt népek régészeti hagyatéka a rézkortól a honfoglalás koráig.

A község nevét, némelyek török, mások szláv eredetűnek tartják. Egyesek szerint Árpád ajándékozta a területet Sopok nevű vitézének. A Csopak név első hiteles forrása, a veszprémi káptalan csereszerződési oklevele, mely 1277-ből származik. Vetési Albert veszprémi püspöknek voltak itt birtokai, aki egyike volt Mátyás király kedvelt diplomatáinak. A káptalan földjein dolgozó jobbágyok már László királytól adómentességet kaptak. Privilégiumukat Mátyás király is megerősítette. A másfél százados török uralom idején a községek csaknem teljesen elnéptelenedtek. A 18. sz. elején a Szebenből és a Szerémségből érkező telepesek élesztik újjá a falut.

Az 1750-es évek táján alakul meg a Szabad Csopaki Hegyközség, melynek pecsétje arról tanúskodik, hogy a szőlőművelés, a borászat a falu megélhetésében első helyen szerepelt. Ebben az időben a csopaki Séd vizére épült malmok a somogyi partról dereglyékkel szállított gabonát is őröltek. Számos családnak nyújtott megélhetési lehetőséget az embert próbáló jégi halászat és a nádvágás is.

A mai község 3 faluból alakult, a Nosztori-völgyben Nosztre, az alatt Csopak és a mai vasútvonal felett Kövesd község helyezkedett el. A szőlőművelés és a borászat mellé, a 20-as évek körül társult a vendégfogadás, elkezdődött a fürdőkultúra kialakulása. Kezdetben a házak tisztaszobáinak kiadásával indult, később a kisebb-nagyobb villák építésével fokozatosan, majd a nagy üdülők megjelenésekor a szőlőműveléssel egyenrangú megélhetési forrássá nőtte ki magát.

Csopak és Balatonkövesd községrész területe őskori és népvándorlás kori lelőhelynek is számít. A vasúti megállótól északra, a Lőcedombon 1910-ben előkerült régészeti leletek szerint a 10-11. században lakott hely volt. Az első okleveles adat egy 1277-ben kiadott csereszerződésben olvasható, Csopak neve Chopok formában. Kövesd nevét először egy 1121-ben kiadott adománylevél közli Cust-Cuest alakban. Csopak területe királyi birtokadományként kerülhetett részben a veszprémi káptalanhoz. Kövesdet pedig már a 14. században kuriális nemesek birtokolták, és később a káptalan is szerzett itt földeket. A török hódoltság idején a környék eléggé elnéptelenedett, Csopakon és Kövesden is kevesen éltek. A 16. század második felében a tihanyi, majd a veszprémi vár bérli. Csopak 1615 után került vissza földesuraihoz. Csopak középkori Szent István temploma a Kossuth L. u. északi végében áll, de később elpusztulhatott, s a 17-18. században átépíthették. Ez a második templom a 19. század közepén már romokban hevert, csak tornya maradt meg napjainkig.

A Kossuth L. u. alsó felénél látható a műemléki kövesdi román templomocska tető nélküli, de gondozott maradványa. 1363-ban kiadott oklevél említi először Szent Miklós egyháza néven.

A Nosztori-völgy felső része jelentős római kori lelőhely, valamint a nyomtalanul elpusztult középkori Nosztori (Nostre) falu valószínű helye.A Nosztori-völgy északi végében karsztforrásokból eredő Séd patak iramló vize sok vízimalom kerekét forgatta. Az Árpád-korban királyi birtokként kezelt szőlőkön kívül a vízimalmok is szerepet játszottak a hely történetében. A Kőkoporsó dombon lévő római kori régészeti lelőhelyen talált borospince az ősi szőlőkultúra egyik bizonyítéka, de számos lelet tanúskodik erről a Balaton vidékén. A csopaki riviérán a falvak népeinek és életmódja, szokásai, viselete, építkezése évszázadok óta hasonló volt. Gabonatermesztés, állattartás, szőlőművelés, gyümölcstermesztés, balatoni halászat, mint életfenntartó foglalkozások szinte azonosak voltak.

A szőlőkkel betelepített oldalon számos kúria és vincellérház épült, amelyek egy része napjainkig fennmaradt. Jelentősebbek: a Ranolder-szőlő vincellér-háza és a Füredi úton látható klasszicista villák pincével a szőlők között: külön említhetjük a szép Budai-villát. A két falu fő utcájában több értékes 19. századi parasztház látható. 1800-ra készült el Kövesden az impozáns méretű copf. ref. Templom. A század első felében a legkorábbi klasszicista (Eőry)-kúriát építették, amelyet később bővítenek.

Kissé elfeledett értéke természetes szénsavas ásványvize, amelynek eddigi múltját tükrözi az 1920-as évek végén kiépített Szent József Gyógyforrás.

Vidékünkön a fürdőélet és azzal együtt járó idegenforgalom kialakítása a XIX. sz. elejének időszakára tehető. Az ún. "reformkorban" a tehetős polgárság és a hazáért tenni akaró nemesség felfedezi a magyar tájak szépségeit, és hírveréssel buzdítja a többieket is arra, hogy nem kell külföldre járni nyaralni, fürdeni, amikor itt van e gyönyörű vidék, a Balaton. Itt építsenek nyaralókat, mert azáltal a vidék is fejlődik és gazdagodik, anyagiakban és kultúrában egyaránt. A század elején a középosztálynak lett kedvelt, családias jellegű nyaralótelepe a csopaki Balaton-part. Az 1910 és 1940 között épült nyaralók alkották a "Fürdőtelepet", annak ellenére, hogy sokáig valódi strandja sem volt Csopaknak. 1922 előtt a községben csak annyi volt a fürdőélet, hogy akinek itt terült el a szőlője, vagy itt állt a nyaralója, nyáron lejárt a Kerekes-dűlőben lévő Balaton-partra fürödni.

Az 1970-es és '80-as években nagy állami cégek és szervezetek egymás után építik meg hatalmas, szállodaszerű "vállalati üdülő"-iket, valamint gomba módra épülnek a magánszemélyek hétvégi nyaralói is. Az ugrásszerűen megnövekedett idegenforgalom nem csak a községnek hozott pénzügyi stabilitást, hanem a lakosság megélhetésében is elsőrendűvé vált. A '90-es évekre több száz kiadó szoba és a nagy üdülőszállodák férőhelyei, sok ezer vendég befogadására tették alkalmassá Csopakot. A történelmi borvidék szépsége kitűnő boraival, a vendéglátás széles skálája, az utazási irodák kitűnő programjai és a község látnivalói bel- és külföldön egyaránt ezreket változtattak Csopak szerelmeseivé és rendszeresen visszatérő vendégeivé, mint remélhetően Önt is, Kedves Olvasó!

Az 1980-as években elkészült a község új általános iskolája, 1985-ben - százéves várakozás után - méltó és szép templomot építtettek maguknak a katolikus lakosok. A városias jelleg dominál már Csopakon. Nagy strandja és üdülőszállodái mellett leginkább a magánüdülők számának ugrásszerű emelkedése tűnik fel. Csopak további fejlődésének az iránya a gyógyforrásokra épülő gyógyturizmus megteremtése, továbbá az ősi, kiváló szőlő- és borkultúra újbóli felvirágoztatása.

1930-ban a Korányi klinikán már vizsgálat alá veszik, hogy milyen gyógyhatású a víz. Dr. Rausch Zoltán klinikai tanársegéd és Dr. Herzum Alfonz beszámol az eredményekről. Ivókúrák bebizonyították, hogy az emésztőrendszer betegségeit, a fürdőkúra pedig a húgyúti megbetegedéseket gyógyítja. 11-oldalon keresztül írják le az orvosok a kísérletek folyamatát és az eredményeket.

Ennek eredményeként 1933. március 6-án kelt 211.215/XV.-1933 számú rendeletében gyógyvízzé minősítette a belügyminiszter.

Czillinger szépen megépítette a forrásfölé a töltőházat, kis toronnyal, modern gépekkel, üvegmosóval stb, látta el a palackozót. A 12-méter mélyen lévő medencében 35 000 liter savanyúvizet tudtak befogadni.

1934-ben a Földmívelésügyi Miniszter rendelete értelmében forrás védő területet határozott meg a Bányakapitányság felmérésére hivatkozva. A belső és külső védőterületeken mély építkezést és kútfúrást tiltották. A Kőkoporsó-domb mindkét oldala és a Sóstó-domb déli oldala a külső védő terület volt. A belső a forrás közvetlen környéke. 
Sajnos 1945 után ezt senki sem tartotta be és ezért is csappant meg a forrás vízhozama. 
Czillinger Jánosnak nagy tervei voltak: gyógy szanatóriumot szeretett volna létrehozni fürdővel. Sajnos évekig nem talált a befektetéshez sem támogatást sem üzleti társat. Ezután meg közbeszólt a II. Világháború és az azt követő diktatúra. 
Czillinger halála után lányai és fia örökölte a Szent József forrást, tőlük államosították egy Bp-i Gyógyvíztermelő és Értékesítő Vállalatnak.

Az 1950-es években a Csopaki Tanács az üzemeltetője a „Csopaki Természetes Szénsavas Gyógyvíz”-nek. 1952. júniusában is vegyelemzésnek vetették alá a Szent József Forrás vizét.

Az 1929-évi vegyelemzéshez képest hasonló eredményt mutatott. 
Az 1960-as években a Veszprém Megyei Szikvízipari Vállalat tulajdonába került. A túlzott termelés miatt szénsavval kellet pótolni a savanyúvizet. Az 1980-as évek elején leálltak a termeléssel, mondván nem éri meg, mert kicsi a kapacitás. Ezután elbontották a töltő-palackozó épületet is. Az évtized végén a Községi Tanács a forrás környékét kiépítette és újból fogyaszthatóvá vált a forrás vize. A rendszerváltás után visszakapta az eredeti nevét „Szent József Forrás” A parkosítás az utóbbi években vált valóra.

A savanyúvíz források jelenleg Csopak területén le vannak zárva.

2008.02.20.

Steinhausz György

A tóparton és a 19. század közepétől Kőkoporsó dombnak nevezett, már villákkal, üdülőkkel beépített területen a bronzkori, és a kelta lelőhelyeken kívül a központi helyet elfoglaló római település és temető helye a legfontosabb.

Nevét is az itt előkerült szarkofágoktól kapta: kőkoporsó domb. Római épületek falmaradványai, több sír leletanyaga, bronzpénzek, egy faragott kő DIANAE AVG. SAC. Felirattal, és talán a érdekesebb egy IV. századi márványlap, feltehetően ariánus keresztény oltár töredéke.

1277-ben kelt az az oklevél, amelyben egy Lilium nevű özvegy Veszprémben lévő malmának fele részét elcseréli a veszprémi káptalannak Csopakon működő, felülcsapós vízikerekű két malmával, tartozékaival és telkekkel.

1495-ben három malmáról történik említés, s a molnárok 84 mérő gabonát fizetnek évi bérleti díjként.

A török hódoltsági időben a malmok is pusztulásra vannak ítélve, de már a 18. században három malomból kettő működik. A kövesdieknek 1832-ben a Horogvölgyben felülcsapós vízimalma működik. Csopak közepén épült a múltban a "falumalom", későbbi tulajdonosáról Plul-malomnak nevezik; ez 1969-ig őrölt naponta 3 mázsa gabonát. Ma védett malomipari műemlék, muzeális látványosság. A régi malmokból még látható egy a Nosztori-völgy déli kijáratánál, de már átalakítva Malomcsárdává.

Csopakon és Kövesden királyi, egyházi és magánbirtokokon folyt minőségileg és mennyiségileg is, kiváló szőlőtermesztés és bortermelés. A szőlőművelő szolgák (vinitores) helyébe később a terményjáradékot teljesítő "boradók" (vinidatores), az uruk lelki üdvéért borral is szolgáló torlók (exequiatores) léptek és a 14. században a jobbágyok és a kisbirtokosok kedvezőbb feltételekkel művelhették a - nagyrészben - veszprémi káptalan földesurasága alá tartozó szőlőket.

Irtásos telepítéssel a határ egy elkülönített helyén kialakították a szőlőhegyet (promontorium), s minőségi bortermelés színhelyét. 1476-ban Vetési Albert veszprémi püspök 2 csopaki szőlőt adományozott a székesegyház javára. A 16-17. századi török hódoltsági időben elterjedt parlagosodás ellenére is igyekeztek jól megművelni a csopaki és kövesdi szőlőket, ezek a végvári katonaság megélhetését biztosították.

A 18. században a szőlőhegyeken (Öreg- és Kis-hegy) a szőlőművelés területi terjeszkedése figyelhető meg. A hagyományosan termesztett fajtákból (bajor, "szigeti-furmint) nehéz, testes borokat állítottak elő. Egy itteni szőlőbirtokos feljegyzéseiből ismerjük a 18. századi borkezelés 72 eljárását. 1754-ben kiadták a szőlőhegyi önkormányzatok működését és a szőlőhegyi élet rendjét szabályozó törvényeket.

A 19. század első felében a francia borok versenye korszerűsítésre ösztönözte a termelőket, akik osztrák hatásra fajtaváltásra és fajborok előállítására tértek át. Ebben úttörő szerepe volt Ranolder János veszprémi püspöknek Csopakon létesített szőlőbirtokán. Az 1880-as években terjedő filoxéravész után az első szőlőrekonstrukcióval került e borvidékre - a máig is jellegzetes - olasz rizling.

A második világháború után kikényszerített tagosítás és erőltetett szövetkezetesítés ellenére az 1960-as évek elejéig megmaradt a hagyományos művelésmód, amelyet a második rekonstrukcióval felváltott a kordonos szőlőművelés. 1981-ben export célra borfeldolgozó is épült. Napjainkban újra megkísérlik a kisbirtokokon folyt hagyományos termelés felélesztését.

Anyaegyház, s kath. kápolnával. Fekszik egy felemelkedett, szép kilátású egészséges helyen. Földje, rétje kevés: erdeje van."

A Tudományos Gyűjtemény 1834. évi kötete kuriális építkezésű faluként említi mindkettőt. Ősi egymáshoz kapcsolódó fő utcájuk két oldalán elhelyezkedő soros udvarok jellemzik fésűs beépítésű házsorokkal. Régi sövényfonású lakóházaik helyett már a 19. századtól kőből építkeztek. Csopakon 1785-ben 103, Kövesden 45 lakóház volt, 1890-ben Csopakon 79, Kövesden 69, 1920-ban Csopakon 122, Kövesden 79. A két község egyesítésekor 1941-ben összesen 305 lakóházat és 1012 lakost írtak össze. 1892-ben Csopakon 44, Kövesden 22 földrajzi nevet jegyeztek fel, ezek nagy része máig is használatos.

Több évtizeden át palackozva forgalmazták a természetes szénhidro-karbonátos szénsavas forrásvizet, amelyet ezzel a címkefelirattal ajánlottak a fogyasztóknak: "A Csopaki-gyógyvíz üdítő, gyógyító és erősítő hatása mellett kiváló gyógyszer a szervezet savbázis egyensúlyának zavarainál és mindazon esetekben, amikor a szervezetnek calcium hiány pótlására van szüksége."

Fényes Elek 1841-ben kiadott magyarországi könyvében ez áll: "Csopak magyar falu 118 katolikus és 123 református lakossal. Bora jó, vadszárnyasa nagy bőségben. "Községünk bemutatására vállalkozott a Balatoni Szövetség 1913-ban kiadott útikalauzában: "... Ma még inkább boráról nevezetes. A Balaton-parton - a Sóstó-domb alatt - új nyaralótelep van keletkezőben.

Itt római kőkoporsót találtak. Csopaktól északra a ritka szép Nosztori-völgy kellemes kirándulóhely. Bővizű források, pompás pisztrángtenyészettel. A község 20 idegent fogadhat be. Lakásért az elöljárósághoz kell fordulni. Postája van. Kövesden is 15-20 kisebb lakás kapható. Útbaigazítást ad a Fogyasztási és Értékesítési Szövetkezet elnöke."

A századelőn a helybeliek közül csak a gyerekek fürödtek a Balatonban, felnőtt ember bele nem ment volna a vízbe, legfeljebb, ha nádaratáskor beszakadt alatta a jég, vagy orvhalászáskor a csendőrelől elbújt a nádasba. A fürdőélet akkor kezdődött igazán, amikor 1922-ben letelepedett Csopakon dr. Ferenczy Sándor orvos. Mivel nagy népszerűségre tett szert és hallgattak rá, megkísérelte rábeszélni a falubelieket, hogy adják bérbe nyáron a házuk úgynevezett tisztaszobáját a városi nyaralóknak.

Hozott is vendéget Pestről eleget. Vendég tehát akadt, de kulturált strand viszont nem volt. Ekkor Ferenczy doktor csatlakozott a "Balatoni Yacht Club"-hoz és megalakította a csopaki szakosztályt. Noha még csónakjuk is csak egy volt, de kaptak anyagi támogatást, melyen cölöpöket és nádat vásároltak. A nádból falat fontak és megépítették ebből az első "Fürdőházat". Majd megalakították a Csopak Balatonkövesd Fürdőegyesületet. 1928-ban avatták fel a piros-fehérre festett új deszka fürdőházat, mely a második világháború alatt elpusztult.

Csopak és Balatonkövesd községrész területe őskori és népvándorlás kori lelőhelynek is számít. A vasúti megállótól északra, a Lőcedombon 1910-ben előkerült régészeti leletek szerint a 10-11. században lakott hely volt. Az első okleveles adat egy 1277-ben kiadott csereszerződésben olvasható, Csopak neve Chopok formában. Kövesd nevét először egy 1121-ben kiadott adománylevél közli Cust-Cuest alakban.

Csopak területe királyi birtokadományként kerülhetett részben a veszprémi káptalanhoz. Kövesdet pedig már a 14. században kuriális nemesek birtokolták, és később a káptalan is szerzett itt földeket. A török hódoltság idején a környék eléggé elnéptelenedett, Csopakon és Kövesden is kevesen éltek. A 16. század második felében a tihanyi, majd a veszprémi vár bérli. Csopak 1615 után került vissza földesuraihoz. Csopak középkori Szent István temploma a Kossuth L. u. északi végében áll, de később elpusztulhatott, s a 17-18. században átépíthették. Ez a második templom a 19. század közepén már romokban hevert, csak tornya maradt meg napjainkig.