A kastélyt Ranolder János (1806-1875) veszprémi püspök építette 1861-ben Szentirmay József építész szervei alapján. A romantikus – neogót stílusú épület oromzatán egykor magyar szentek szobrai álltak. A püspök kedves nyaralójában halt meg 1875 szeptember 12-én. A kastélyban található pincészetben kb. 3 ezer hektoliter bort lehet tárolni. Örökösei eladták a kastélyt a szőlőbirtokkal együtt Freistlander Jenő lovagnak akié a tótvázsonyi uradalom is volt. Ő szőlőnemesítéssel is foglalkozott. Majd egy bécsi borkereskedő Grossingeré lett, akinek halála után kettő balatonfüredi (zsidó)kereskedő Hirschfeld és Zollner vette meg.
Tőlük a szintén zsidó botfai földbirtokos Hűvös Salamon vette meg 1916-ban. Az 1930-as évek végén a zsidótörvény- következtében elvették tőle és dálnokfalvi Bartha Károly vezérezredes, 1936-38 között honvédelmi miniszter helyettes, majd 1938-42-ig honvédelmi miniszter tulajdonában volt az 1950-es államosításokig. Az 1945-ös orosz megszállás és az azt következő időszakban ledöntötték a szobrokat és ma sem tudni hova lettek darabjai. Tetejét kis bástyák teszik hangulatossá, nyitott árkádsoros földszintjéhez, szemöldökpárkányokkal, apró tornyokkal díszített tömegéhez a bal oldalszárny végén egykor torony is csatlakozott. 1954-től Növényvédő Állomásként működött. A kastély parkja védett. Csopak belterületén, a Kishegyi út végén, a Csákány-hegy déli oldalában található.
