Források, Kutak, Közkutak

A csopaki rizling mellett a csopaki savanyúvíz és forrásvíz egyik nevezetesség Csopaknak. Ma már a forrásokra kiépített kutak egyik látványossága a falunak. Sajnos nem mindegyik tölti be eredeti funkcióját, de érdemes róluk megemlékezni, hiszen több közülük hozzátartozik Csopak nevezetességei közé.

Kétféle víz fakad Csopakon a „sima” ivóvíz és a szénsava „savanyúvíz”. A sima források és kútvizek a felettünk lévő mészkőhegységből leszivárgó meszes „kemény” karszt vizek, míg a szénsavas források vidékünkön 10 és 100 millió évvel ezelőtti vulkánok utóhatásai.

Ezek a savanyúvízforrások- kutak nálunk csak a Balaton-parton találhatók a tómeder közelében, hiszen a meder is tele van szénsavas „hévforrásokkal” amit télen meleg forrásoknak mondunk. A jég alatt is hidegebb hőmérsékletű a víz. mint a mélyebb földrétegekből feltörő szénsavas források vize, így ott a jeget meg vékonyítja és ezért válik veszélyessé a nem ki jelölt részeken korcsolyázni. A Balatontól a hegyek felé indulunk most el a csopaki források és kutak nyomában.

Szénsavas források:
Szent István és Gizella kút.

Ennek a savanyúvizes kútnak a forrását valószínű, hogy 1922 után kezdték használni, amikor a Balatonkövesd – Csopaki Fürdőegyesület a strandot fokozatosan kezdte kialakítani. Kerekes szivattyús kút volt ott 1996-ig. Majd a kúttól néhány méterre a strand főbejáratával szemben Szent István király és felesége Boldog Gizella házasságkötésének ezredik évfordulóján egy dísz kutat építtetett a csopaki Önkormányzat, Szabó József csopaki építésszel. A kutat 1996. augusztus 20-án ünnepélyesen átadtak és a kutat megszentelte Gyűrű Géza pápai prelátus érseki helynök balatonfüredi plébános és református részről megáldotta id. Tislér Géza püspök helyettes csopaki lelkész.

Hableány forrás
A strand területén lévő forrást az 1990-es évek elején fúrták, de sok benne az arzén és nem iható. Talán a tómeder közelsége teszi ezt.

Szent József forrás

A Sóstó-domb É-Ny-i tövénél szénsava forrás volt már a római korban is. 1891-ben a Veszprémi Független Hírlap ír a csopaki forrásról. Egy Weisner nevű kereskedő vásárolta meg a forrást és betonból készítették el az aknát. Március 15-re írják az ünnepélyes megnyitást. Később kiderült a hozzá nem értés, mert a cementet oldotta a szénsavas víz és mindig szürke volt ezért. Ezután a forrást magára hagyták. Az I. Világháború után három csopaki lakos: Molnár Kálmán vízimolnár, Róka Gábor bíró és Tímár József körjegyző megvásárolják a forrást Weisnertől. Megbízzák Czillinger János ny.Kir. erdőfelügyelő mérnököt a forrás működtetésére.

A kút és a körülötte lévő területek megvásárlása után hozzá láttak a kút feltárásához és a kiépítéséhez. Ez életveszélyes munka volt. Czillinger kihirdette a faluban, hogy önként jelentkezzenek azok a munkások akik ezt a veszélyes feladatot vállalják. A minden jelentkező keresztneve József volt. A dorogi bányaüzemből érkezett kútmester is József volt. Az Angolkisasszonyok nap, mint nap, amikor a saját strandjukra mentek az un; Csorda úton, nagy érdeklődéssel figyelték a munkák haladását. Az Ő javaslatuk volt a „Szent József forrás” elnevezés. 1926- ban Czillinger János és neje Martiny Ilona megvásárolta a forrást és a területet. 1929. december 12-én kelt vegyelemzésnek, melyet dr. Ernszt Kálmán m.kir. főgeológus, fővegyész írt alá ez állt: „ A csopaki Szent József forrás a földes bikarbonátos ásványvizek közé tartozik. 12 ásványi anyag és szabad szénsav van a vízben.” 1930-ban a Korányi klinikán már vizsgálat alá veszik, hogy milyen gyógyhatású a víz. Dr. Rausch Zoltán klinikai tanársegéd és Dr. Herzum Alfonz beszámol az eredményről.

Ivókúrák bebizonyították, hogy az emésztőrendszer betegségeit, a fürdőkúrák pedig a húgyúti megbetegedéseket gyógyítja. 11-oldalon keresztül írják le az orvosok a kísérletek folyamatát és az eredményeket. Ennek eredményeként 1933.március 6.-án kelt 211.215/XV.-1933 számú rendeletében gyógyvízzé minősítette a belügy miniszter. Czillinger szépen megépítette a forrás fölé a töltőházat, kis toronnyal, modern gépekkel, üvegmosóval stb, látta el a palackozót. A 12-méter mélyen lévő medencében 35000 liter savanyúvizet tudtak befogadni. 1934-ben a Földmívelésügyi Miniszter rendelete értelmében forrás védő területet határozott meg a Bányakapitányság felmérésére hivatkozva. A belső és a külső védőterületeken mély építkezést és kútfúrást tiltották. A Kőkoporsó-domb mindkét oldala és a Sóstó-domb déli oldala a külső védő terület volt. A belső a forrás közvetlen környéke.

Sajnos 1945 után ezt senki sem tartotta be és ezért is csappant meg a forrás vízhozama. Czillinger Jánosnak nagy tervei voltak: gyógy szanatóriumot szeretett volna létrehozni fürdővel. Sajnos évekig nem talált a befektetéshez sem támogatást, sem üzleti társat. Ezután meg közbeszólt a II. Világháború és az azt következő diktatúra. Czillinger halála után lányai és fia örökölték a Szent József forrást, tőlük államosították egy Bp-i Gyógyvíztermelő és Értékesítő Vállalatnak. Az 1950-es években a Csopaki Tanács az üzemeltetője a „Csopaki Természetes Szénsavas Gyógyvíz”-nek. 1952 júniusában is vegyelemzésnek vetették alá a Szent József Forrás vízét. Az 1929-évi vegyelemzéshez képest hasonló eredményt mutatott. Az 1960-as években a Veszprém Megyei Szikvízipari Vállalat tulajdonába került. A túlzott termelés miatt szénsavval kellett pótolni a savanyúvizet. Az 1980-as évek elején leálltak a termeléssel, mondván nem éri meg, mert kicsi a kapacitás. Ezután elbontották a töltő –palackozó épületet is. Az évtized végén a Községi Tanács a forrás környékét kiépítette és újból fogyaszthatóvá vált a forrás vize. A rendszerváltás után visszakapta az eredeti nevét „ Szent József Forrás” . A parkosítás az utóbbi években vált valóra.

Sajnos a környéke az évtizedek során jelentősen beépült, melynek következtében nem csak védettsége csökkent, de vizével kapcsolatban közegészségügyi kérdések is felmerültek. (A Közép-Dunántúli Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség határozata alapján 2009. június 30-án – a probléma megoldásáig – lezárták).

Sima forrás közkutak:

Fejes kút: A Berekháttól keletre az Angolkisasszonyok felett a Séd mellett. A Kiskertekben lévő forráskút vizét a kertek locsolására is használták. Id. Kovács Lajos szerint: „Valamikor egy asszony bele fúlt ebbe a vízbe”

Bodonkút: A Berekhát nyugati tövében a 73-s főút (épűlt1964) mellett Kecskés András háza előtt. Jankó János 1902-ben szintén Bodonkútnak nevezi ezt a forrást. A forrás bélése valószínű egy fából kivájt bödön ( Bodon, mint a balatoni csónakok voltak), vagy köpű, ahogy Jankó fogalmaz. Ma úgy mondanánk, hogy fakád, hasonló amit a kádárok készítenek és szüreteléskor használunk. Ma is elég bőven folyik a forrás csövéből a víz.

Nádaskút: Az egykor kopár domb nyugati alján feltörő forrást befoglalták és a káva tetején nádfödél volt. A forrás mellett az út túloldalán ma is van nád, talán ettől is adhatták a forrás nevét. Az 1980-as évek elején még a vöröskő itatóvályú megvolt a kúthoz. Majd az 1980-as években elbontja a Községi Közös Tanács és kiépíti a helyet úgy, hogy a vöröskő támfalból egy csövön folyik ki a víz.

Nagykút: A Szedriatető keleti aljában, néhai Gombás Eszter birtoka alatt a Nagy kúti utcában házak, kertek, szőlők, pincék között lévő forrás. Id. Kovács Lajos emlékei szerint fazsindelyes volt a forrás teteje. Az innen eredő vizet egy patak vezeti le a Balatonba. Ma betonból van a forrás foglalata és a teteje is. Egykor nagy hozamú forrás miatt nevezhették el Nagykútnak.

Kiskút: A felső „ősi Plul malom” kertjében a hegy tövében eredő forrás vize a Sédbe folyik. Ma már nagyon kis hozama van.

Nosztori források: Az Erzsébet liget környéki forrásokat a Séd forrásának is nevezik. Az egykor bővizű forrást 1964-körül a megalakuló Csopaki Törpe-vízmű Társulat vezetékes hálózatba foglalta. Az esetleges túlfolyás jelenik meg néha a Séd medrében. A terület 1947-óta rendőr kiképző tábor, így a turista bejárás a forrásokhoz megszűnt.

Közkút1.: A vasútállomás feletti Fehérvízi utcában lévő kerekes, farácsos közkutat 2008-ban újította fel a Csopak Településért Közalapítvány. Ivóvíznek ma már nem használják.

Közkút 2.: Kövesden kettő közkút is volt. Egy a Népház mögött az udvarban, ma be van fedve. A másik az un; „Kövesi kút” a Népházzal szemben lévő közben van. Az a nyomóskút ma már nincs használatban. A vöröskő itatóvályút 2006-ban a felújított Strenner- kúthoz vitték.

Közkút 3.: A Csonkatorony mellett lévő, ma már használaton kívüli nyomoskút melyből a környékbeliek hordták a vizet. Egy az 1920-as években készült fényképen egy zárt kávájú, tetővel ellátott kerekes kút látható, rövid kő oszlopkockákkal körülvéve valószínűleg azért, hogy az állatokat ott ne itassák, hiszen ott folyt mellette a Séd ahol itatták az állatokat. A Séd itt sekély és széles volt, rengeteg libával.

Közkút4.: Csonkatoronnyal szemben a Simoga köz elején lévő nyomóskút valószínű ugyanazon vízérből táplálkozik. Vöröskő vályúja és a vörösre festett öntött vas felépítmény színe miatt ma „Vörös-kútnak” nevezik a használaton kívüli kutat.

Közkút 5.: A Csonkatoronnyal szemben a 73-as útról a buszmegálló mellett lépcső vezet lefelé, majd fel a Kisfaludy utcába. Lent középen Mészáros Péterék előtt szintén van egy nyomos rendszerű zöldre festett közkút, amit már nem használnak.

Strenner kút: Az Óbor és a Berekháti utca sarkán 1926-vagy 28-ban ásták ki a berekháti gazdák ezt a közkutat. Abban az időben a sarki földbirtok Kovács Gyula tulajdonában volt. Lánya Strenner Károlyhoz ment feleségül, így rokonaikat Strenner Lőrincet és Gyulát bízták meg a kút kiásásával, elkészítésével. Az 1970-es években a Bikádi Család tisztítja ki a kutat, melynek vize látta el lakásukat. Amikor a vezetékes vízhálózat elérte a Berekhátat is, attól kezdve a környékbeliek búvárszivattyúval ennek a kútnak a vizével locsolnak, hordót mosnak stb. A Csopak Településért Közalapítvány hozhatja rendbe a kutat. Új farácsos, fedeles kutat képeznek ki és a láncos tekerős kúthoz hozzá építik a Kövesi kút vöröskő vályúját. A kút mellé támlás fapadot is állítottak árnyékos helyre és Strenner kútnak lett elnevezve.

Ma már fel nem lelhető, de valamikor ismert kutak:

Pacalkút: Az Ördöngös utca aljától ( Király és a néhai Benák kertek-házak) a „Falukertye” utca és a Timár József utca által határolt terült. Itt jönnek ki a vízerek az Öreghegyből és ezért itt sok kút és forrás, valamint felfakadás van. A „tocsogos” kertekben-szőlőkben nehéz a munkálkodás. A környékbeli pincékben is sokszor feltör a víz. A forrást a KÖZTI Üdülő először beföldelte, később kibontották és kőfoglalatot kapott. Egy kutat befedtek és a vize a patakba ömlik azóta.

Berkenye Kút: Az Öreghegy Nosztori- völgy felé eső aljában. Janó János is ezen a néven nevezi, mert akkor a forrás mellett egy berkenye fa állt. Ma egy juharfa van az 1930-as években betonnal kibélelt elhanyagolt forrás mellett.