Vidám jelenetekkel, mondókákkal és dalcsokorral ünnepelték meg a csopaki nyugdíjasok a farsangot

Tizennégy éve, - amióta létezik a településen a Csopak Nyugdíjas Klub - mindig szerveznek maguknak farsangi mulatságot. Most sem volt ez másképp, hiszen élénk érdeklődés közepette a kultúrházban a nyugdíjasok irodalmi köre, Horváth Imréné vezetésével, humorban gazdag, sziporkázó előadást tartott.

A vendégeket legelőször Károly Gabriella a nyugdíjas klub elnöke köszöntötte. Örömét fejezte ki, hogy ismét megrendezik a már hagyományos rendezvényüket, egyben köszönetet mondott mindazoknak, akik segítettek a terem díszítésében, a sütemények és a vacsora elkészítésében.
-Alig vagyunk túl az advent, a karácsony és új évi ünnepeken, ma ismét ünnepelünk. A farsang, a vidámság, a jó kedv és mulatozás ideje. A korábbi években már beszéltem a farsang eredetéről, hagyományairól. Ezért ma nem említek meg semmi ilyet, csak a szórakozásra helyeznénk a hangsúlyt – kezdte beszédében Horváth Imréné az irodalmi kör vezetője.
Legelőször Bíró Antalné egy vidám, farsangi mondókát adott elő. Majd maskarában, az alkalomhoz illően, szépen felöltözve, táncra perdült hét nyugdíjas, megmutatván, hogy nemcsak a húszéveseké a világ, vezetőjük Tisza Gézáné volt. Az első jelenet a vetélkedő nagymamákról szólt, hogy kinek az unokája a legjobb, a legszebb, a legtehetségesebb. Szem nem maradt szárazon, amikor Oláhné Schmid Erzsébet és Nagy Ferencné befejezték előadásukat. Hacsek és Sajó szerepében, Jáger Tibor és Szél István formálták meg kitűnően a figurákat. Ezután egy történetet hallhattunk, a Hol hagytam a kutyám? címmel, melyet Poór Sándorné mesélt el a nagyérdeműnek. A következő jelenetben Juliska és Mariska, a két pletykás szomszédasszony lépett a színpadra, megformálójuk Gyarmati Lászlóné és Hajdú-Fehér Zsuzsa voltak. Ezután egy falusi nénike és egy úri dáma várakozott a buszmegállóban. A némajátékban fontos szerepet játszott a szereplők arcmimikája és a szituációhoz szükséges eszköztár. Csoó Sándorné és Látos Jenőné hatalmas vastapsot kapott a közönségtől. Majd Szabó Károlyné vidám, farsangi mondókájában felelevenítette, hogy milyen is volt a régen farsang.
A legvégén egy vidám dalcsokrot hallhattak a nézők, akik együtt énekeltek a szereplőkkel. A színvonalas műsor után baráti beszélgetés volt, természetesen előkerültek a finom ételek, sütemények, a farsangi fánk és a jó csopaki bor, mely elengedhetetlen kelléke a farsangnak.