Sáner János

Szőlész (†)

Sáner János születési és halálozási éve eddig ismeretlen, bár a filoxéra pusztításának idejéből nagyon sokat tudunk róla. Mivel Csopakhoz is erősen kötődött, így 1977-ben a Kertbarát Kör felvette a nevét, valamint az Öreghegyben egy utcát is elneveztünk róla. De ki is volt ez a nevezetes szőlész, aki korának hírességévé vált?

Kutatásaim alapján, most több szerzőtől idézek e kiváló férfiúról. (Steinhausz György helytörténész; a fénykép reprodukciót készítette: Róka Lajos)

Nagytiszteletű Szűts Károly, ki 1900-1930-ig volt a „Kövesd-Csopak-Paloznak Egyesült Anyaegyház” lelkésze, a református templom száz éves fennállásának emlékére egy „Emlékkönyv”- et kezdett írni. Így tudjuk, hogy az 1800-ban épült templomnak a jubileumi ünnepségét 1900. október 28-án tartották, ahol az ünnepségen jelen volt még Sáner János szőlőbirtokos is. Majd később így ír róla: „ 1890-körül, amikor a filoxéra elpusztította a vidék szőlőit, népünk siralmas sorsra jutott. A legtehetősebbek sem rendelkeztek annyi földbirtokkal, hogy annak jövedelme teljesen fedezte volna szükségeiket. Érezte a nagy csapást szegény s gazdag egyformán. Munkára nem járhattak, mert nem volt hova menni, sokan így elhagyták szülőföldjüket és elmentek más vidékre. Legtöbben az Alföldre Pl: Kecskemétre az un: Helvécia-telepre s ott a homok területre ültetett szőlőkben kedvenc foglalkozásukat folytathatták. Egyházunk tagjai közül nagyon kevesen mentek el. Megmentette népünket az elköltözéstől s a nagyobb nyomorúságtól az, hogy egy ügyes élelmes szakember, egy derék emberbarát Sáner János, itt nálunk a paloznaki és csopaki határ balatonparti sarkán, egy amerikai szőlőtelepet s oltóházat fundált és tartott fenn, hol állandóan százakat foglalkoztatott. A munkások munkájuk után szerényen megélhettek és belegyakorolhatták magukat az új szőlő mívelésbe és maguk is kezdték ültetgetni az amerikai vad szőlőbe oltott oltványokat. Nem csak a kenyérkereset a tanulás és biztatás, az amit a fentebb említett Sáner Jánosnak köszönhet népünk. Egyházunk iránt is sok ízben kimutatta nemes jóságát. Egyházunk 2000 négyszögöl szőlőjét beültette az állam ajándékából. A filoxéra pusztítása által okozott csapás válságos helyzetbe hozta az Egyházat is. A lelkészi és a tanítói fizetések a felére csökkentek, a százakat érintő borfizetés elmaradása során. A lelkész és a tanító is, ahogy tehette elmenekült.”

Tímár József csopaki körjegyző-író 1954-ben „Veszprém Megyei Tanács V.B. Népmívelési Osztálya által hirdetett pályázatra készült pályamunka jeligéje: Békesség. A téma: Csopak Község monográfiája.(A kézirat egy példánya a veszprémi Eötvös Károly Megyei Könyvtárban található.)

Ő így ír Sáner Jánosról: „Mikor 1890 év körül a filoxéra fellépett és a hazai szőlők kipusztultak, az oltást még itt nem ismerték. Egy Sáner János nevű ember tanította meg az idevalókat a szőlőoltásra. Ez a Sáner János egyszerű pintérlegény volt. Kiment Franciaországba és ott megtanulta az oltványozást és a modern szőlőmívelést. Aztán haza jött és itt ügyes legényeket toborzott. Deszkából készíttetett egy jókora oltóházat és betanította a népet. A szükséges vadvesszőt eleinte Amerikából hozatták, de hamarosan létesültek részint magánbirtokokon, részint állami telepeken amerikai vadvessző ültetvények. Ennek a vidéknek a részére Tapolcán, majd Balatonfüreden létesített az akkori kormány ilyen vadvessző telepet, majd később Lovason is.

Az úttörők egyike azonban ezen a vidéken Sáner János volt és ezért érdemes felemlíteni a nevét, mert nagy érdemeket szerzett a szőlőoltás terén. Különösen a kövesdiek (Balatonkövesd) tartották őt nagyra és a községházukon sokáig kifüggesztve tartották arcképét.”

Lichneckert András 1990-ben írta meg -A balatonfüred-csopaki borvidék története- című munkáját a Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 7.köteteként . Így ír: A filoxéravész utáni szőlőrekonstrukció sikerében különösen nagy érdemeket szerzett Sáner János veszprémi kádármester, aki a veszprémi püspökség pincemestere volt. Veszprém Vármegye Gazdasági Egyesület támogatásával Hozzáfogott, annak az elterjedt nézetnek a megcáfolásához, mely szerint a borvidék talaja alkalmatlan volna az amerikai alanyfajták számára. Sáner elméletben és gyakorlatban felkészült a feladat elvégzésére, a külföldi tapasztalatok megismerésére Franciaországba utazott. Hazatérte után Csopakon és Paloznakon a Veszprémi Káptalantól, Paloznak községtől és Ranolder János (1806-1875) veszprémi püspök örököseitől 20 hold területet bérelt azzal a céllal, hogy a különböző talajviszonyok között megvizsgálja az amerikai szőlőfajták viselkedését. A bérelt területeken öntözhető amerikai anyatelepet, gyökereztető iskolát és 80 munkás befogadására alkalmas oltóházat létesített.

Sáner János és Suly László tisztában voltak azzal, hogy a Balaton-parti sík területek talaja legalkalmasabb az anya és oltványtelepek létesítésére.

Jól sikerültek az 1890-ben Csopakon készített oltványai közül a Kadarka, Cabernet, Nagyburgundi, Chasselas és a Muscat de Lunel. Miklós Gyula döntően Sáner János érdemének tulajdonította azt, hogy Arácson, Csopakon, Paloznakon, Alsó-és Felsőőrsön, Almádiban rövid idő alatt félmillió új tőkét ültettek a szőlősgazdák. Lichneckert András 1997-ben a -Csopak Története- című nagy monográfiának szerkesztője és társszerzője volt. Ez a könyv a Veszprém Megyei Levéltár Kiadványainak 12. köteteként jelent meg.

A filoxéravészről és Sáner Jánosról ezt olvashatjuk: A Pancsova határában tanyát ütő, majd 1875-ben Temesváron felfedezett kártevő eredete a Bécs közelében lévő klosterneuburgi kísérleti telepre vezetett. Természetes dolog, hogy a Balaton-felvidék osztrák kapcsolatai (borkereskedelem , szőlővesszőimport) is közvetítették a fertőzést. 1876-ban hurcolták be Sólyba. 1885. júliusában a Veszprémi Független Hírlap cikkében már Csopakot is említi. 1888. szeptember 22.-én Sáner János a veszprémi püspök pincemestere Székesfehérvárra utazott, mert legközelebb ott volt amerikai vessző. Ott szénkénegezéssel fenntartott jó termő szőlőt látott, ezért javasolta a gazdáknak, hogy ahol még félig jó a szőlő , ott szénkénegezéssel mentsék.

Kezdetben magról ültették az amerikai szőlőket. A sajtó 1889. augusztus 10-én hírt adott arról a szőlészeti tanulmányútról, amelyet az Országos Gazdasági Egyesület Franciaországba szervezett a filoxéra elleni védekezés tanulmányozására. A Cook Utazási Iroda által – terv szerint a Rhone völgyébe, Montpellier vidékére és Párizsba – szervezett úton a megyei Gazdasági Egylet által delegált Sáner János püspöki főpintér is részt vett. Első úti jelentését Lyonból küldte arról, hogy „ a tanulmányozott kezelési módok nagy munkát és óriási befektetést igényelnek.” Szeptember 21-én közölte a sajtó, hogy Sáner visszatért Franciaországból. Majd október 21.-től négy részből álló cikksorozatban összefoglalta franciaországi tapasztalatait. Egyik gondolata” Itt csak az a kérdés, ki tud minél nemesebb oltványt előállítani, hogy annál jobb s így annál drágább árú bora teremjen.” Járva a borvidékeket 2-2 napos oltási tanfolyamokat hirdetett.

A sajtóban megjelent adatok szerint 1894 elejéig Sáner 20 holdas csopaki telepéről 40-50 birtok lett beültetve. Sáner telepe 1894-ben a csúcson volt. 85 ojtómunkást alkalmazott. A termelés felfutására jellemző, hogy az 1895 évi terv már 300 000 oltvány és egymillió gyökeres vessző volt. Ugyanebben az évben arról írtak, hogy Sáner csopaki telepe hovatovább felküzdi magát az ország első telepei közé.

A Veszprémi Hírlap 1903 június 7.-i száma így tudósított haláláról:
 
"Halálozás
A hét folyamán igaz részvétet keltő gyászhirt hozott a budapesti táviró. Sáner János, érdemes polgártársunk hirtelen halálát jelentette. Elhunyt főispánunk temetésére utazott a fővárosba s a temetés napján, este, egyik fővárosi étkező helyiségében szivszélhüdés érte. Még fiatal, csak 45 éves ember volt, a ki veszélyes betegségét, szivbaját régóta hordozá. Mint szegény iparos kezdé tevékeny és neki közbecsülést szerzett munkásságát. Kádár-mester, majd a veszprémi püspökség pinczemestere lőn. Állam költségen Francziaországban szőlőszeti ismereteit gyarapitotta s bőséges szakképzettségével nagyban hozzájárult a balatonparti szőlők rekonstruálásához. Bérlett, majd saját területén hires szőlőtelepet létesitett s éveken át sok embernek adott kenyér keresetet.
Kora halálát feleségén kivül sok-sok barátja s ismerőse gyászolja. Holttestét holnap, vasárnap reggel hozzák haza, d.u. 4 órakor temetik. Nyugodjék békében."