A fürdőélet-idegenforgalom

Fényes Elek 1841-ben kiadott magyarországi könyvében ez áll: "Csopak magyar falu 118 katolikus és 123 református lakossal. Bora jó, vadszárnyasa nagy bőségben. "Községünk bemutatására vállalkozott a Balatoni Szövetség 1913-ban kiadott útikalauzában: "... Ma még inkább boráról nevezetes. A Balaton-parton - a Sóstó-domb alatt - új nyaralótelep van keletkezőben.

Itt római kőkoporsót találtak. Csopaktól északra a ritka szép Nosztori-völgy kellemes kirándulóhely. Bővizű források, pompás pisztrángtenyészettel. A község 20 idegent fogadhat be. Lakásért az elöljárósághoz kell fordulni. Postája van. Kövesden is 15-20 kisebb lakás kapható. Útbaigazítást ad a Fogyasztási és Értékesítési Szövetkezet elnöke."

A Füredi-savanyúvíz s Balaton Környéke c. munkájában Horváth Bálint bakonykajári pap így emlékezett meg Csopakról: "A veszprémi káptalan tulajdona, jó boráról híres. Itt a füredi vendégek által igen kedvelt Nosztorivölgy, melynek látogatását egy füredi vendég sem mulasztja el: bár a tulajdonos e helyre több figyelmet fordítana. A vadregényes völgy a kristálytisztaságú forrás, a Juhásznéhoz címzett major, ennek frissítő eledele, s jóízű barna kenyere megannyi kedvelt élvei a füredi vendégeknek. Egyórányira fekszik a fürdőhelytől." Ebből az 1848-ban nyomtatott útikalauzból kitűnik, hogy már abban az időben is kedvelt kirándulóhely volt Csopak.
Ugyanebben az évben kidolgozták a Zala vármegyei bérkocsi-iparról szóló rendeletet a fürediek kikocsikázásának béréről a Nosztori-völgybe. Eszerint kétórai várakozással együtt 6 koronát kellett fizetni a füredi vendégeknek.