Bemutatjuk a Balatonfüred-Csopaki Borvidéket

A Balaton északi partján, Zánkától Balatonalmádiig húzódik a borvidék. Fontosabb községei között említhetjük a névadó Balatonfüred és Csopak mellett Lovast, Felsőőrsöt, Szentantalfát és Balatonszőlőst. 
 
 
A terület földtani felépítése igen komplex képet mutat. Legidősebb képződménye a szilur korú átalakult (metamorf) fillit-pala. A közberétegződött idős vulkáni kőzeteken jó minőségű bor terem Lovas és Alsóörs határában is. A palára a felső perm korú, jellegzetesen vörös, szárazföldi eredetű Balaton-felvidéki homokkő települ, amely kovasavban és vasoxidban gazdag, vörös talajokat produkál (Lovas, Csopak, Balatonfüred). Efölött az alsó és középső triász változatos karbonátkőzeteit találjuk, amelyeknek mészben gazdag málladéka a vályogos talajt fehérre színezi. A csopaki és balatonmelléki borok jellegzetes, markáns savtartalma ennek a meszes talajnak a hatását tükrözi. Tájképileg vonzó látvány a vörös és fehér talaj színkombinációja.
 
A terület jellegzetes fehérbor-szőlői az olaszrizling, a rajnai rizling, a rizlingszilváni, a tramini, az ottonel muskotály és az utóbbi évtizedekben a sauvignon blanc és a chardonnay. Vörösbort csak kivételesen termelnek (pl. a Tihanyi-félszigeten cabernet franc, zweigelt, merlot, pinot noir, stb.)
 
 
 
A területen két - mondhatni önálló - borstílus különböztethető meg. A Balatonfüredi tájegység (ide tartoznak a balatonszőlősi borok is) borai testesebbek, tüzesebbek, magasabb extrakttartalommal bírnak. E borokat kifinomult ízlésű kóstolók gyakran rezeda illatúnak írják le.
A másik tájegységben a csopaki rizlingek jellegzetesen elegánsak, finom savaik összetettek, de soha nem durvák. Itt a borok tartózkodóbbak, és ha azonos alkohol- és savtartalmat is tételezünk fel, karcsúbban, könnyedebbek. Ez természetesen nem a sovány löszös-homokos talajok borának könnyedsége, hanem a lendületes savak adta élénk savérzet eredménye. Nem véletlen, hogy a Csopak-berekháti dűlő olaszrizlingjeivel csak a szentgyörgyhegyiek tudnak vetélkedni.
A Dörgicse, Zánka, Akali környéki borok hasonló jellegük ellenére gyakran robusztusabbak, tüzesebbek.
A bor mellett a vidék vonzóerejét növeli a lenyűgöző tájképi környezet, a védett Tihanyi-félsziget megannyi természeti szépsége, a hangulatos népi építészet. A magával ragadó balatoni tájba harmonikusan illeszkednek a 150-200 éves borházak, présházak, közöttük az aszófői műemlék pincesor.
 
CSOPAKI OLASZRIZLING

A szőlőből készült bor mögött mindig ott találjuk a tájat, az embert és a kultúrát. Szorosan összefonódnak, kölcsönösen hatnak egymásra, formálják, alakítják egymást. Borvidékünk rövid áttekintése ezért érdekes és fontos számunkra.

A csopaki Kőkoporsó-domb római pincéje, a kékúti domblejtő nagy villájának szőlőleletei a balácapusztai ásatások során felszínre került ivóedények mind ezt bizonyítják, támasztják alá.

A Balaton északi partjának jellegzetes talaján ma is szépen díszlő szőlőültetvények vannak. Kristályos palán permi vörös és triász mészkő illetve dolomit váltakozik a dombokon. Ezek mállása képezi e borvidék sokszínű talaját. A kitűnő fekvés, a jó klimatikus és edafikus adottságok kedveznek az évszázadok óta itt folyó szőlőtermesztésnek. A Balaton víztömege által összegyűjtött, majd jótékonyan kibocsájtott hőösszeg az előbbiekkel párosulva biztosítják mindazt, amit a természet egyáltalán megadhat ennek a kultúrának.

A kedvező termesztési viszonyokhoz legjobban alkalmazkodó művelési módoknak is ki kellett alakulnia. Ez kezdetben gyalogművelés volt, majd kialakult a tipikusan csopakinak tartott bakművelés. A XX. század közepétől pedig a különböző kordonművelési módok. Az 1526-ban bekövetkezett mohácsi csatavesztés után a török hódoltsági területeken megállt a szőlőkultúra fejlődése, de a termesztés nem szűnt meg. A reformáció és ellenreformáció idején is megmaradt a gazdálkodási ágazat élete. Az országban elsők között alakultak az 1750-es években a szőlőhegyi hegyközségek. Az 1754-1880 között vezetett Szabad Csopak Szőlőhegy Hegyközség jegyzőkönyve a Csopak község területére eső fontos eseményeket tartalmazza. A termesztés szabályait 33 artikulusban rögzítő könyvet a Veszprém Megyei Levéltár őrzi. A hegyközség 1890-1945 között vezetett jegyzőkönyvét szintén ott őrzik, de a másolat a Szent Donát pince tulajdonában van Csopakon. Az 1945-ös esztendőt követő időszakban, a föld tulajdonjogában folyamatos mozgás, változás volt, amely rányomta bélyegét a szőlőtermesztésre és a borászatra. 1948-1961 között a mezőgazdasági nagyüzemek szervezése hozott változást. Az 1990-1995-ös esztendőkben a kárpótlás és a privatizáció hatása a szőlőterületek visszaesésében jelentkezett. Ma már ugyan megindult egy pozitív folyamat, amely azonban csak lassan hoz eredményt. Napjainkban az itt termesztett fajták közül legelterjedtebbek az Olaszrizling, Rizlingszilváni, Sauvignon blanc, Szürkebarát, Tramini Furmint, Chardonnay, Ottonel Muskotály, Rajnai rizling, Juhfark, Kékfrankos, Portugieser, Zweigelt, Merlot, Cabernet franc és Cabernet sauvignon.

A „csopaki”

A csopaki bor hírnevét az olaszrizlingnek köszönheti, mely szőlőfajta a XIX. század végétől kezdve a csopaki szőlők meghatározó eleme és a helyi borok legfőbb alapanyaga. Az olaszrizlingből készült csopaki bor hagyományos megnevezése a Csopaki.

Az olaszrizling itt Csopakon frissen zöldes fehér majd később zöldes sárga gyönyörű fényű, és diszkrét illatokkal rendelkező harmonikus íz összetételű testes bor. Illatában, zamatában a keserű mandulára emlékeztető jelleg a meghatározó. Új korában a fiatalos élénkség a savak finomságától, majd hordóban vagy palackban érlelve az előbbiek lekerekedése, lefinomodása következtében a nyugodt ó-ízeknek és zamatoknak e bor a legjobb megtestesítője. A legtöbb évjáratban száraz borokat produkál s úgy kiválóan beilleszthető a gasztronómiába is. Azokban viszont, amikor késői szüret kapcsán töppedt bogyókkal szüretelhető a magas cukortartalom következtében a kierjedt bor édes marad. Spätlese, szamorodni, ritkán aszú minőséget is elérheti. Ennek a bornak a testessége az ízek harmóniája és másodlagos bukéja a nagy értéke. Ilyenkor az előbb említett tulajdonságok túl töményen vannak jelen, ezért étkezésen kívül aperitifként célszerű fogyasztani.

Magyarországon 1975-ben járt újságírókból álló delegáció adta az ötletet, hogy nyugateurópai mintára jöjjenek létre borrendek. 1984-ben harmadikként az országban, több mint harminc szőlőtermelővel, bort kedvelővel és kereskedővel létrejött a Balatonvin – Csopak Borbaráti Kör. Célja a borvidék borainak megismertetése, a helyi történelmi és kulturális hagyományok ápolása. Az egyesület fő feladata az itt termett olaszrizling bormárka által érvényesített gasztronómiai szépségek megkedveltetése és elismertetése. 1987-ben a Bacchusi Borrendek (FICB) nemzetközi szövetségéhez csatlakozott a borrend, amely így már világszervezethez tartozott. Így kitárult a lehetőség az olaszrizling világméretű megismertetésére. Ez mára oly mértékben sikerült, hogy a csopaki olaszrizlinget a borismerő, borszerető emberek egyszerűen csak „csopaki”-nak nevezik.